Világítóudvar

Nem a naptól világos világossága ő maga nem is láthatott napot tetőre döglött bőregér száraz szárnyának félhomálya sejlik kamrába klozettba fürdőszobába madárhangú madártalan csipogása verébtelen galambtalan turbékolás hangok kelnek tojástalan kezetlen matatások vízlehúzások szájtalan szavak „Majd adok a pofádra” nincs alanya a női hangnak bőgéshez nincs gyerek így hallgatják a rabok az üzenetet egyszer a bánya-akna-rejtelemből büdös zsírpapír rothadó csutka-képzetekből bevigyorog pókhálós kenderköteléről a vasorrú rablóálcás bányarém s megrémül kezemben a borotva