Közérthető jelek

Burgasz, 1985. szeptember

Ahol hiába értjük mégsem értjük
fedő-, uralgó-, bársonytokba-kés-,
pofon-fogalmainkat, ahogy itt
márványból esztergált sirály
csapatban házakon baljóslatú,
készenlétben, mint Hitchcock-vízió,
ahogy kárál korhadt fa, mint gyilok
köszörülődik mohó szem, csőr, karom,
ott mondom el a tengerjárók biztos
városát fölragyogón a kikötő előtt,
pihenő távolság fátyolát
égi, tengeri szélvert változásban,
ezt a magányos halász-feketét,
ezt az antik csecsbimbó-lila kagylót
krétai gyertyatartó csigatorzót,
így beszélem az igazat, sóval
számon, hullámsujtással bőrömön,
szemem alá alkonyuló
lenti-fönti azúr-arannyal.
Idegen nyelv, közérthető jelek,
hajókötél-megoldás, karikás
kigyó-vonaglás, vízkottyanásban
felelet, a csönd nagy kék iránya
időleges, örökös búcsúzásra,
nyelvemmel egyedül, mindentudóan,
amit csak érdemes,
lefokozva, sirállyal fölül mégis,
repülhetek hóezüst-gyönyörűn
isteni rugón, akár halacska lehetek
fehér ujj szívnek, szívhez szóló
vonón, hegedűn,
szavakból kivonva a test magáról beszél:
vágyakból szerkesztett tökély,
ahogy domborul, komorul elhajolva,
megadón, kimondja magát mondhatatlanul.
Majd elmondom neked
gyermekem-anyja-anyanyelvemen.
[ Digitális Irodalmi Akadémia ]