Közérthető jelek
Burgasz, 1985. szeptember |
Ahol hiába értjük mégsem értjük |
fedő-, uralgó-, bársonytokba-kés-, |
pofon-fogalmainkat, ahogy itt |
márványból esztergált sirály |
csapatban házakon baljóslatú, |
készenlétben, mint Hitchcock-vízió, |
ahogy kárál korhadt fa, mint gyilok |
köszörülődik mohó szem, csőr, karom, |
ott mondom el a tengerjárók biztos |
városát fölragyogón a kikötő előtt, |
égi, tengeri szélvert változásban, |
ezt a magányos halász-feketét, |
ezt az antik csecsbimbó-lila kagylót |
krétai gyertyatartó csigatorzót, |
így beszélem az igazat, sóval |
számon, hullámsujtással bőrömön, |
lenti-fönti azúr-arannyal. |
|
Idegen nyelv, közérthető jelek, |
hajókötél-megoldás, karikás |
kigyó-vonaglás, vízkottyanásban |
felelet, a csönd nagy kék iránya |
időleges, örökös búcsúzásra, |
nyelvemmel egyedül, mindentudóan, |
lefokozva, sirállyal fölül mégis, |
repülhetek hóezüst-gyönyörűn |
isteni rugón, akár halacska lehetek |
fehér ujj szívnek, szívhez szóló |
szavakból kivonva a test magáról beszél: |
vágyakból szerkesztett tökély, |
ahogy domborul, komorul elhajolva, |
megadón, kimondja magát mondhatatlanul. |
|
gyermekem-anyja-anyanyelvemen. |
|
|
|