Nefelejcs
Ebben a hegyre-völgyre áradásban, |
mikor egymásba habzik annyi szív, |
valaki eltűnt, helyén árvaság van, |
kinyílik a Nincsitt virága is, |
űr csokrétája, kétkedés sápadt kékje, |
tudakolom vizek partjainál, |
az a valaki merre jár s mivégre? |
még nem felejtett el talán, |
csak a nefelejcs tudja hol, titokban |
|
|