Viráglányok

Schéner Mihály műveire

Napleányok

Forog a föld fölkél a nap

sugarát lengeti

elfogy a hó a hóvirág

bimbója kezdi ki

Hóból lettél fehér virág

nap a te aranykoronád

szivecskéd szívbeli

Forog a föld fölszáll a nap

sugarát elveti

kékebb az ég a májvirág

magát is égnek képzeli

Mennyből fakadtál kék virág

lelkem lett második hazád

veled telisteli

Forog a föld elül a nap

sugarát költi ki

szapora szív a szívvirág

erőmet ellepi

Szívemből nőttél szívvirág

engedd kezem kisvánkosát

alád illeszteni

Kökörcsin

Korai még, korai még?

óránként változik az ég,

kicsal a derű, rá ború,

beborít ezüstpihe bú,

ott s amikor ideje van,

dacosra ékülsz, sziklafal,

pusztaság pompás lányaként,

ha csak egyszer, hát csodaszép,

hát csak-azért-is! soha még,

tilos, titkos virágodért.

Ibolya

Kinek rejtőzöl ibolya?

gyökeredig csöpp izgalom,

kiért reszketnek ereid

becsukott kék szemhéjadon?

szendered álom-mosolya

árama barna avaron

csiklandja kérő kezemet,

belebizsereg fél karom

s szemem, hogy addig nézzelek,

míg lassan fölébresztelek.

Jácint

Kulcsvirág, jácint, kulcsvirág!

nevedhez illő, záramat

fordítsd, ha kék vagy, szememet

nyisd ki, hadd lássalak,

ha rózsaszín, a szívemet,

szívesebben fogadjalak,

fehérrel fehér lelkemet,

ringatóm ringathassalak,

kulcsvirág, jácint, kulcsvirág,

nevedhez illő, el ne hagyj!

Aranyeső

Azt mondom rád, arany vagy,

ha arany, sose hervadsz,

eső, de sose hullasz,

terülő Tejút-fürtöd

számtalan fürdő csillag,

éjjel is világítasz,

ahol akarom, ott vagy,

ott vagy, ahol szeretlek,

ha én neveztelek meg,

mert én neveztelek meg.

Tulipán

Fekete hímporos, dús mohópíros sziromkehely,

ragadozó virágod, zöld, vékony-hosszú szárad

hogyan bírhatja el?

méltóságos magasra emel a nap hatalma,

fényen függeszkedel,

hódolok, mint szegény-szép kiskertek árvácskája,

leszek méhecske-muzsikád,

fuvallatomra táncolsz állva,

föld vagyok, erőm rajongása benned változik át

tulipán, tulipánra.

Boglárka

Boglárka simulása sárga

és zöld, a sárga zöldhöz,

levél levélhez, arc az archoz,

szirom sziromhoz, boglárka sárga,

zöld simulása, csönd tavaszhoz,

pihegés pihenéshez, anya, gyermek,

könny archoz, tej a bőrhöz,

te hozzám, én tehozzád,

messzi csillaghoz dunna álma.

Cseresznye

Téli álmodból szökött, káprázatom

fehér menyasszonya, a havazást

virággá bűvölöd, utánad köd,

előtted én vagyok, cseresznyefa,

a havazást virággá bűvölöd,

még fázol, de már nem fázunk soha,

már nem fázom, de kérdem az időt,

valóság-e ki álom volt előbb?

a hihetetlent elhihetem-e?

hiszen akár a zene mosolya.

Nefelejcs

Ebben a hegyre-völgyre áradásban,

mikor egymásba habzik annyi szív,

valaki eltűnt, helyén árvaság van,

kinyílik a Nincsitt virága is,

űr csokrétája, kétkedés sápadt kékje,

tudakolom vizek partjainál,

az a valaki merre jár s mivégre?

még nem felejtett el talán,

csak a nefelejcs tudja hol, titokban

megsúgja, mit csinál?

Vadrózsa

Makrancos Rosa canina

ebrózsa lenni nem akar,

se magyar Csipkerózsika,

se gyepürózsa gyepüben,

amikor tüskével üzen

neked virággal integet,

kerted ha volna védene,

hazád határán nyílana,

vándor vagy, mindenütt szabad,

vándor, vadrózsa mindened.

Pipacs

Nefelejcs súgja, mit csinál:

kora reggel pipacskodik,

pirosba bontja bimbait,

nevetést csikland, röpteti

széditő zöld kosár,

mező kipingált ringlisén

fölsodródik a csitri szoknyaszél,

forgatja körbe-körbe Föld,

szeret? nem szeret? visszaszáll

és újra kuncog, csettint, nyelvet ölt.

Búzavirág

Ne félj! most olyan messze

mint az ég, de onnan hozza

el neked búzakék vigaszát,

egy csipet madárlátta végtelent,

magasok zafírcsillagát szemén,

kiskanál óceánt neked,

jéghegyről jégmadárka kék

tollát azúr utakon menti át,

búzavirággá fárad azután, ne féltsd!

csodálatos, csodáld!

Galagonya

Fogadj be tiszta sűrüség,

add csipke-kesztyűs kezedet,

oda vezess hol senki sincs,

túl a sötétség éjfelén

remetévé szeress,

hitesd el, ami habfehér

valódi tej, a barna héj

foszló kalácsba fon,

s dércsípte annál édesebb

nekünk való gyümölcs a pír.