Begyógyulok
Korányi-szanatórium, 1985. február |
| Távolléteim párnapos, hetes, |
| Bajkál, Adria, Finn-öböl, |
| hiába már szülőfalum, s a ház, |
| beléjük vagyok zárva, börtönöm, |
| az a tányér, az az ágy, az a |
| is enyém, mint az aggodalom, |
| átszállásaim fagyoskodásai, |
| csapóajtók huzata nyikorgó szellemek, |
| nincs kinek szólnom semmiről, |
| ez út, ez lépcső, ez a zöld |
| lepelbe csavart szobor ki |
| lehet? kórházkastély meg bódé, |
| szeméthalom, fenyők, fenyő- |
| rigók, asszony töri zsákjába |
| a kivágott tölgyfa gallyait, |
| s elindul, mint egy megfia- |
|
| Azok az éjszakai börtön-, |
| kaszárnya-, kollégium-, munkás- |
| szálló és kórházfolyosók, ahol |
| a villanykörte is olyan magányos, |
| akár az élettelen univerzumban |
|
dolgomra somfordálok, egyedüli |
| űrhajósnak hiszem magamat, bár |
| nem tudom, bár nem tudom, mit érzett Gagarin, |
| John Glenn, én sem tudom elmondani, |
| csak azt, hogy félek, nem mint |
| az éjjeli Budapest külvárosában, |
| itt nem bánt senki, mindenki |
| életben maradt eddig ezen az |
| éjszakán, talán ez a halálra kész |
| nyugalom félelmetes, minden |
| kipusztul, csak én bóklászok |
| sajgó gyomorral e beton-aljú, |
| csempés, halál-fehér, végtelen |
| Magellán-felhőbe nyúló folyosón. |
|
| Hátam mögött köhögtető kínok fehérlenek, |
| akár a rongyos-szélű vásznak, |
| gyógyulás és halál ágyneműi között feküsznek |
| rangtalan, egymás mellett, lefokozva; |
| ügyvédet nem érhet szilikózis, de meg- |
| bújhat benne asztma, ez a nádi farkas |
| hörög, vonít, ugat, van ki megkékül, |
| miként köpenyem, de énbennem mi van? |
| csak nem ez az egész kórház? |
|
ablaknál állok, szívom a cigarettát, |
| nem is cigarettázom, szívom a ki tudja |
| mi lesz? jövőt, nem veszem észre, |
| mint a csikket tiltott helyre dobom, |
| nem veszem észre, mert a rigó fekete, |
| hó fölötti röpte most a lényeges, |
| mohás ágon mohos széncinke billegése, |
| mennyi ejtőzés, ugrás, tipegés, gubbaszkodás! |
| s valahol az a vörösfarkú mókus! |
| lehetne fűúri, nem kórházi e park, |
|
nyugaton áll a nap, bele is nézhetek, |
| látom benne az indiai hőség áttetsző |
| selymét kavaró balerinát, két |
| hívó nagy szemet, begyógyulok. |
|
|
|