Búcsúzás Kemenesaljától
| Most ismerem meg az őszt igazán, |
| lehullott rólam minden régi glanc, |
| és ez az ősz nem a régi ősz igazán, |
| most ismerem meg e sötét vasuton, |
| tudom, ahogy a vonat Pestre ér, |
|
| Sarjúrendemet varjú váltja át |
| fekete zűrzavarrá az uton, |
| bensőmből arany levelek hullanak, |
| Máriás emlékeimet tollazom, |
| s beterítem, amit már elhagyok, |
| világossá lőn minden hatalom, |
| patanyomokban Mária fényességét viselem, |
| tudom, ahogy a vonat Pestre ér, |
|
|
|