Mért is lennék

Mért is lennék Én egyedül, ha szívem gyertyalángja játszadozik velem, kiszáll belőlem, körülrajong, pislákol, lobban, eltűnik innen az autóbuszból újholdba betüzel, már a Göncölszekéren kéredzkedik, Vándor, vándorok Vándora, és hallgatom a kalauzt, és nem tudom hová jutok haza. De szívem pimasz gyertyalángja visszajön, kicsit csücsörít: „Viszlek haza.” Visz az őszesti ködben, temetőt súroltat jobboldalammal, ott hagy, mintha temetést jóslana, na, mi lesz velem így magamban, még sírhelyem sincs, se szoba, leiszom az újholdat az égről, mindegy ki és micsoda, s jön szembe szívem gyertyalángja: „Menjünk haza”.