Könyörgés anyjáért

Tudom egyszer csak meg kell halnia ne menj anyám ne tedd állj ellen a halálnak mint sírnak a kereszt Úristen el ne vedd inkább aszalódj akár novemberi hídon felejtett szilva legyél olyan töpörödött hogy megfullaszd a varjat feketét hajnalpírban úristen ne tedd inkább legyél púpos vak és süket ülj ki a nyári padra akár egy vén lüke tudom egyszer csak meg kell halnia ne legyél húsa a kukacnak ne legyél ilyen szép öregarccal ilyen védtelen mosollyal ilyen emlékes bűnbocsánatoddal aggodalmakkal tarsolyodban ne tedd úristen el ne vedd nem érdekelnek lorettói litániáid, szentolvasó imakönyv és kereszt vén ruháid árnya sem érdekel az sem érdekel hogy mint a vakablak önmagam sötétítsem el nem érdekel az árvaság hogy lelkemet matassam de csak miképpen magad is elfelejted s mindannyiunkkal meggyűlölteted a rút boszorkányt édesem ha minden egyre megy tudom egyszer csak meg kell halnia ne tedd Úristen el ne vedd