Határjárás
| Gyere velem döcögő csontváz! |
| nem feltűnő a pár, megmutatom |
| elhagyott mezőidből mi lett: |
| legelő, sárarany repcetábla, |
| a csalános akácoson hatalmasan |
| átsárgállik tovább a kápolnás Hegyig, |
| vágjunk át rajta! érezzünk boldog |
| életet, akár a repcevirág meg a méhraj, |
| galagonyás liget volt arrafelé, |
| leülhetünk, derülhetünk a májuson, |
| mesélhetsz majd Savanyó Jóskáról, |
| akit láthattál a 20. század elején |
| szabadulása után, legjobb mesélni, |
| „a római katolikus vallású, írni, |
| olvasni tudó, vagyontalan, több ízben |
| büntetett, rablóvezér képpen szerepelt |
| csavargó juhász” erre is bújhatott, |
| s a repcetábla napunk tükörképe, |
| elzöldült bárányfelhők a bokrok, |
| ez a százéves tölgyfa meg te vagy |
| pihegő örvösgalambbal, úgy szeretted! |
| körüllehellek miként a nyers lián, |
| kedvelem itt az életet, Veled, |
| őszülő kalauzod, leszálltam |
| erre járó lucernásszekeredről, |
| elhagytam a kaszát, meglógtam |
| s visszajöttem, nem félek tőled, gyere! |
| igyunk a csordakútból múltat, |
| kiszáll köveiből verebünk utóda, |
| vizet merünk a vályúba a semminek, |
| zuhan a pléhvödör, betörött ablak |
| ábrázataink látszata, az enyém |
| szétlocsog, a tied összeáll |
| barmaidat itattad, ezután |
| csiperke-, csirkegomba, nincs hozzá |
| kalapunk, mosolyogsz, „Mennyi |
| cseperke, sohase láttam még |
| ennyit hosszú életemben összesen!” |
| mosolyod koponya-szemüregedben élő |
| könnycsepp, ne sirasd elkommunizált |
| földed! ezt a legelővé degradált |
| savanyú talajt, jó a fácánnak, őznek, |
| itt végre boldogok leszünk, dologtalan |
| bujdosók, gombán, madártojáson, |
| tőrbe ejtett nyúlon élünk, harmatban |
| mosakszunk, a csorda messze legelészik, |
| ellehetünk, amíg kinő a fű. |
|
|