Fohász öregkorért
A Hetvenötéves motívumaival
| Jó lenne sokáig élni! szálként egészben, |
| ó, nádas, vadkacsák s ti hattyú-szép hajók! |
|
| Ott tanulni az életre valót, |
| hogy ne vénüljön meg bennem a zöld. |
|
| Fényt vetni, mint egy Egry-képen |
| a Balaton napszak szerint, |
| tudjam, a vakvilágban sejtjeim |
|
| Így oldani meg azt a titkot, |
| hogy ne fáradjon el bennem a fény. |
|
| Szőlővel kelni, rézgálicos kíséret |
| gyűljön körém tavasztól szüretig, |
| áhítat kelyhe, vérem úrfelmutatáskor. |
|
| hogy ne lustuljon el bennem az ész. |
|
| És amikor majd rám oltják a lámpát, |
| megsemmisül és hihetetlen, |
| mi volt, mi lesz a földi létből, |
| valami pannon fenyő-balzsam gyantáz, |
| növel halálra kristályosult borostyánt. |
|
| Hosszan élni mások egyetlen életéért, |
| hogy ne legyek végül szégyenletes. |
|
|
|