Télizöld

Holtáig lát a lélek én meg akárha föltámadtam volna nem vágyok semmi csillogót csak átveszem a túlélő levél ajándékát mert ajándék magának is zöldellni egyedül Madár-módra szelíden megereszkedett vállal akár a csöndes teremtmények rövidke röpttel eledeltől eledelig utca szélárnyék-menedékén törzsek délfelén üres szatyorral jó vagyok mint a télizöld Nem magamért nem másokért még Kisjézusért sem köszönhetetlen jó vagyok péktől hentesig teszem a dolgom a napra úgy tekintek számban vérnarancs-gerezd csurgatja ízét létem édessége