E hatalmas

E hatalmas filodendron belepi asztalomat, rámtenyerel a papírról, vakarja kobakomat, minden új levele zöldebb, még nagyobb a réginél, pikkelyes szára begörbed, légfúró a léggyökér, nemsokára sátorában, karjaiban Laokoon kígyónak vetett kínjával egy irka-talapzaton kilehelem művem szusszát, míg a virágcserepet szétfeszíti, rontják-bontják asztalom a gyökerek, fűrészpor és papírtörme- lék, mit fúró és egér kéjével és türelmével aggasztó sorsomra mér, itt marasztal, íróasztal sarkára evakuál, mosolyoghatnék is rajta, ha máshoz nincs kedvem már