A bánat vasárnapja

Valami selymes állat japánakác-sziromban szaglássza cipőm orrán az eltűnő időt Morzsája hull a nyárnak mintha lerázták volna uzsonna után a tarka asztalterítőt És elborong a fákon a jóllakott kísértet talán szundít is egyet vagy éppen rápipál Minden csak valahonnan és minden semmi végett ahogy nyúlok az első sárga levél után s beledobom a posta- ládás reménypirosba