Egy Babits-sor megfejtése

Szúnyogtetemmel cirkalmazom az abroszt, nem érdekel Babits: Költő szeresd a legyeket! se Berzsenyi magasztos tárgyai, hogy a költészet nagy legyen. Most én kínlódok itt, nem ők, bőrömet eszem magam is, csupa kelés, csuklómra nyálam csókolom, dühöngök, mint a megcsalt szerető. Hát magasztos a vers és tragikus, mint a honvédő háború, véremet vérzi el, ha megölöm ezt a dögöt, ki itt zönög, s magam pofozva gyilkolom. És komikus, mert a mai újsággal űzném, ami épp 27 kivégzést közöl, fegyverek ellen tüntet, s nem kapható szúnyogirtót ajánl. Mért csípnek minket, ha mi nem? – kérdi a lányom, vad kuruc, hírlappal kardolok: Vissza te kurvanyádba! rohadt féreg, nesze! Kéjesen fejtem a lenvászonra írt szúnyog-dög hieroglifát, mint a kínai betűt vagy a havas sztyeppére zuhant messerschmidt roncsait. S elcsodálkozom, micsoda tökély! mintha a Mester fortélyos szeretettel, hajszálcsipesszel mintázta volna egy mikroszkóp alatt.