Első nyár Elvira nélkül

Sajnálom, drága Elvira, nem pislogat továbbá, bagolymód huhogászná, oda az áruda, hol kellem, s praktika szenvtelen hátra csapva, arany-, kékpaklis cigaretta, pipadohány, gyufa, ön meg előtt-alatta, csont-bőrke Elvira. Mióta hűs trafikja szeparés kocsma-forma, kupica, krigli, buksza embert emberre űz, hágatni szán a szűz, tűnőben majd a kajla palija meghasalja, oda se ránt a rikkancs, a hírt kinek sutyogja? inkább iszik, zsidóz. Hajára vágy a pók, befonná Elviráját, a szobakutyák nem cibálják, vaus miákcsahók, dögremart kancicája tűnt lelkének utána, nem lesz az utca rossza soha Raszkolnyikov, megszűnt a bolha-kuss derékrongyát kirázvást. E szabad nyári frászt ne ám a mennyre hányja, míg a pokol tornácán trafikáz, Elviránk! itt lenn a hulla-hordók voltak a legjobb kuncsaft, majd ők is odajutnak, üzlete visszaáll, komisz kapadohányból Habána-szivar-illat.