Vakmargitka

Lehallgatta világosságom is,
legalább bensejében lásson,
egyebe sincs e vak világon,
hát a sötétben takarít,
besöpör minden kelekótya hírt,
ujja hegyével válogatja,
összerakja külön kupacba,
ki kivel, mennyit és ki mit?
S én, amit csak a drót kibír,
összehordtam a telefonba,
lettem trágár, hamis, otromba,
szoknyapecér, piás azóta is,
sajnálom leples marhaságom,
azt hiszem szeretett titokban,
s hogy kapcsolatunk el ne rontsa,
tán azt akarta, sose lásson.
[ Digitális Irodalmi Akadémia ]