Vakmargitka
Lehallgatta világosságom is, |
legalább bensejében lásson, |
egyebe sincs e vak világon, |
|
besöpör minden kelekótya hírt, |
összerakja külön kupacba, |
ki kivel, mennyit és ki mit? |
|
S én, amit csak a drót kibír, |
összehordtam a telefonba, |
lettem trágár, hamis, otromba, |
szoknyapecér, piás azóta is, |
|
sajnálom leples marhaságom, |
azt hiszem szeretett titokban, |
s hogy kapcsolatunk el ne rontsa, |
tán azt akarta, sose lásson. |
|
|
|