Tűz volt

Ahogy ebben a gumitalpú cipőben lábolok le a hegyről a havat nadrágomba törölve, s a csontváz-vendéglőbe fölülről belenézvést eszembe jut, hogy ezt a kocsmát én gyújtottam föl, visszajött a gyújtogató, le sem tartóztatják, hát megszemlélem eredményemet, van mit nézni rajta, de sajnos nem fecseghetek, ám, azt mindenki tudhatja, hogyan sült a tojásrántotta, a sárga palacsinta hogyan repült a plafonra, zengett, mintha cintányér volna, lángok között ágált ott felejtett árnyam, a konyhában micsoda főzés folyik! tűzvészem hamar kész az ünnepi vacsorával, s mert nincs ki a lángot igazgassa, minden nyersanyagot egyszerre fölteszek, tanú vagyok és titkolom, mi történt akkor a sparheldeken, hogy pöfögött a főzelék, a sólet durrogatott amúgy, gulyásvörös láva szutyorgott az üstben, az alumínium- fazékban a marhahúslevest kavarták-e égi hatalmasok, megnyalták-e kisujjukat? a képzelődést másokra hagyom – fölülről jött a tűz, a szakácsok már rég elégtek, mikor a lángoló palacsintát föltálalták a pincérek. Immár a művem, bevégzett oltottmész-szagú fenyőgerenda-sült, pörkölt benzinesrongy, kátránypapír-tortalapokkal bekerített fiatalságom a szénné égett legyintés alatt, én meg kívül, majdnem kalucsniban, zsebretett ujjlenyomatommal lelakatolva. Végre jó nagyot pazaroltam! micsoda hőség volt, s kéremszépen milyen hideg lett.