Mégcsonkább családi kör

Béla apám Magyarország sehonnai nem-mennyország László világít helyette mondtam – de már ő se ő se egyszer elvette az ország rá az örökkévalóság magafaragta facsillag lehullt kezéből leroskadt kihűlt mellére csóvája levert sárgarigó szárnya s én mint a Három Királyok csillag nélkül nem találok se haza se Betlehembe csak fagyos temetőkertbe gyász füstjébe hang hangjához hol a hó fekete sáros anyánk fekete ruhája omlik fekete ruhámra Margit fekete kendője szállna fehér szemfedőre László! éppen két hónapja László! éppen két hónapja hétfő reggel sohanapján hirtelen mint hulló hajszál súlyosan mint ama omlás mint kisgyerek bölcsőjében mintha csak aludnál éppen hihetetlen piciségben Rólad eddig nem álmodtam álmomtól ma megváltódtam bementél az Országházba tettél-vettél szép sorjába papírjaidat leraktad megsimogattad az asztalt de már senkinek se szóltál de már ott senki se szólt rád aztán csöndben elindultál mintha csak haza indulnál tumultusból tolakodtam feléd édes-testvér joggal élő volt a kézfogásod megvetetted nyavalygásom Menjünk akkor vacsorázni! Ma estére engem más hí! Az iszkázi két harangok hangja idáig hallatszott szülőházunk két szobája leszállt a pesti utcára két szállító repülőgép hozta ifjúságod népét gyerekkorom kislányai ifjúságod koszorúi gyerekkorom nagylányai ifjúkorod ápolói gyerekkorom legényei ifjúkorod testvérei ittak ettek mulatoztak porban füstölgött az aszfalt De te hűtlenül eltüntél Kormos Pista mellé ültél Kondor Béla mellé ültél Szabó Pista mellé ültél Simon Pista mellé ültél Ma értettem meg halálod ki álmomban élő voltál Földi füvek kizöldellnek égi csillagok tüzelnek vízi halak víz hártyáját orrukkal törik luggatják balkánod szürke gerléi röpdösődnek cicerélni kiscsikók anyjuk becézni az ég a vizeket kérdi föld a holtat miért érti halott meg a földet kéri mért nem lehet már kinézni a nélküled jött tavaszra soha-soha új tavaszra én meg László tőled kérdem szabad-e szemeddel néznem aki édes bátyám voltál halott apánk helyett voltál mígnem te is halott voltál édes játszótársam voltál szerető ítélőm voltál felsőbb egyetemem voltál Fogjuk be azt a vad csődört el a szőllősi szabóhoz rendeljük meg új ruhádat aranysújtásos selyemből gombjait fekete könnyből ahogy szakadnak szememből egyetlen nagy pofonodtól.