Zuglói kocsmák

Az Amerikai út és a Korong utca sarkán a Csalogató, aztán a Thököly úton az Aranyhal, a Mexikói út sarkán a Vadász, hátul a Juci meg két mocsok fűrészpor-sáros, húgyos italbolt, s középen a Columbus utcai villa alján a válogatott csatár Omnia borozója. Egymásba keverednek, a főnevek berúgnak, japánakácos Amerika, József Attila-kisded, meg a fekete szakácsnő pirított hagymaszagú bőség, kurucok, akvárium és Puskin, kétcsövű puskára méltók vadvacsorája, s Juci asszony, „most is azt aranyom?” aztán a hajó feneke, nem a columbusi „föld!”, s a válogatott balszélső törzsvendégei, nyugállományú rendőrtisztek délután 1-től este 8-ig. Étel és italféleségek! A Csalogató Attilát nem csalogatná, nem lenne pénze fröccsre, émelyít különben is, mint az édeském Jolánka, hi-he, „maga az embéegyben játszik művészkém”, alma a pult mögött, haltalan Aranyhal, kedélytelen, Krúdy és Berda elkárhozott marhapörköltjei, hagymás rostélyosai, menjünk tovább a Juciba, habcsók, lengyel sör, Poldi a nyolcvanötéves zsidó kirschwasser mellett zoknit, gatyát kínál, tovább, oda ahol a húspogácsába beledaráltak minden nyomort, táplálja önmagát, két razzia között, akár csak az az élet, csúsztatva szemeltrizlinggel, a Vadásznál a vak zongorista hazamegy éppen hegedűsével, „záróra kedves vendégek! záróra van, tűnés a…!”