Ebben a függőlegességben

Ebben a függőlegességben, a balatoni őszeleji fényben fordított felkiáltójel, vagy egy akasztott betyár függök az összességben. Mintha fejsze vágta volna ketté a világot, a fejszeél hasítékában lábujjhegyen, befog a végtelen, satupad a fát, hóhér a betyárt. Van-e tekintetem magasságból mélységig eltűnődnöm? Itthon vagyok-e ezen az őszön? mikor a garda-rajok döngetik a Siót, engem is vár a Fekete-tenger, becsapott garda-raj vagyok? Még Afrika is várna engem, megfeketedik ínségemben. Fejemnél fecskék gyülekeznek, rájuk bízom a gondjaim, disszidáljatok már előlem kis-koporsó-madaraim! A sirály átváltozik nagy éjszakai suhanássá, károg a varjú, mintha várná feketére mikor sütik, forgatva pörkölik széljelző alkonyati tűzben. Leülök sötétkék kérdőjellé. Senki sem kérdez, csak a víz pontoz körül vakká, süketté, elvinne engem is, ahogy sugarat visz, oda a szárcsák kvártélyára, a tó nádasi ingóságára, pirosszárnyú keszegvárba vízszintesen vinne a víz, hogy már valaki jusson át aranyhídján a Somogyi partra, jelezvén a Fogaskirályt.