Varázslat karácsonyfára

Burkolózz barna kabátba, de ha hó jön, vedd föl a zöldet, öltözködj havazásba, a havak, mint fára ömölnek, nem kopasz ágra, de karácsonyfára, csöndíts, lehelj rám örökzöldet! Legyél egy pillanatra, mint a fa mozdulatlan, aztán egy kedves mozdulattal indulj el kedves, mintha gyökered lábad volna, mintha a lábad földanolna az első emelethez. Karácsony este van. Manók és mókusok csöngetyüznek ezüst dióval. Te itt állsz álmaim között diszítve aranyozott utravalóval. Jagellók kivénhedt jegenyéihez, Dubrovnik cédrus-illatába menjünk, vagy a Keleti-pályaudvar langyos forralt borával legyünk együtt? Karácsony este, másnapi, másnap másnapja ez az élet, fölnyitom szememet, foszló díszeid között mégis csak engem nézlek, meg azt, hogy hullik belőled, belőlem, ami szép volt. Vizkereszt nem csordít ereszt, jéghegy az égbolt. Nincs erdő nélküled, nélkülünk nincs Magyarország, tűleveleid illegesd, injekciózd az ország sorsát valami szépre, ami nincs, burkolózz barna gyümölcsbe, de ha hó lesz, vedd föl a zöldet, öltözködj havazásba, lehelj rám örökzöldet.