Bolgár ikon

Akarom, mondjam múlt időben, akár a halott életét! Elherdált napjaim időtlen hullottak, mint a törmelék, mint asztalról pohár, ha csörren, locs-poccsal veri szét magát, akár lelőtt madár, ha ingen fröccsent vérével képirást. Mondani akarom, vége van már, az időből kiszaggatott napok kihúnytak a partnál, akár a tegnapi habok. Sok ablak elé meredésem, sok orr-fül-gége, szőrszúrás, szőrből vergődő ébredésem, okádás, búba-borulás befejeződött és a fényből a méltatlan, izzadt fejek eltüntek, ki-ki hazaszédült, nem láttam mást, csak fejüket, mintha Mihály arkangyal tála Szent János fejét tartaná. Mennék egy hideg, józan tájra, az Északi csillag alá, de hol vagy fejemvédő csillag, talán a másvilág fölött? vagy ez a másvilági kínpad, ahol ülök?