Szőllősi oltárkép
| Lomtárban szelídkori képem, |
| szárnyas ifjúság szabdalja a sátánt, |
| mintha tepsiben hurkát vagdalna. |
|
| Nyaka sarlója megáll az időben, |
| felnő hozzá a kalász, kicsirázik. |
| Tekintete, becsukott gyöngyház-bicska, |
| új borok törött fényeivel játszik. |
|
| Búcsumásnapos, napos bárányarca |
| már korszerűtlen, túlságos szelídség. |
| Otthona lomtár, mért kell, hogy az isten |
| angyalát hóhérával helyettesítsék? |
|
| Mert megszelídült kis keresztelőktől, |
| esküvői gyűrüktől glóriásult, |
| nagypénteken sírt, végigénekelte |
| húsvétkor a Tedeum laudámuszt? |
|
| Levált a képről, alakja helyében |
| üresség, körül a mennyországi gőzzel, |
| s csukott szárnyai jól besávosodtak, |
| ahogy szoktak a mulatságban ősszel. |
|
| Ha nem lehettem olyan, mit akartam, |
| kifarolok enkardomtól, magamtól. |
| Kiűzettem, hová űztem magam |
| az orgonás, gyertyás paradicsomból? |
|
|
|