Szőllősi oltárkép
| Lomtárban szelídkori képem, |
| szárnyas ifjúság szabdalja a sátánt, |
| mintha tepsiben hurkát vagdalna. |
|
| Nyaka sarlója megáll az időben, |
| felnő hozzá a kalász, kicsirázik. |
| Tekintete, becsukott gyöngyház-bicska, |
| új borok törött fényeivel játszik. |
|
| Búcsumásnapos, napos bárányarca |
| már korszerűtlen, túlságos szelídség. |
| Otthona lomtár, mért kell, hogy az isten |
| angyalát hóhérával helyettesítsék? |
|
| Mert megszelídült kis keresztelőktől, |
| esküvői gyűrüktől glóriásult, |
| nagypénteken sírt, végigénekelte |
| húsvétkor a Tedeum laudámuszt? |
|
| Levált a képről, alakja helyében |
| üresség, körül a mennyországi gőzzel, |
| s csukott szárnyai jól besávosodtak, |
| ahogy szoktak a mulatságban ősszel. |
|
| Ha nem lehettem olyan, mit akartam, |
| kifarolok enkardomtól, magamtól. |
| Kiűzettem, hová űztem magam |
| az orgonás, gyertyás paradicsomból? |
|
|
Remetekerti szobor
| Arkangyallá kövül az éjszaka, |
| súlya, magától konduló harang szava, |
| beroppantja az ablaküveget |
|
| Fordított szakadék, világ |
| repülőroncsaiból szobrozza föl magát |
| az időn kívül, rettenetesnél |
| túlibbá ezt a téli éjszakát. |
|
| Még fagy nélkül is megfagyasztana, |
| farkas se lenne, megenne farkasa, |
| halhatatlanná dermeszt, a halál |
| kínja ne hagyjon el soha, |
|
| átszül, hogy mégis értelme legyen, |
| gyilkossá tesz, bár élek bűntelen, |
| deleje holdvilág-örvényei |
| nem e világon történnek velem. |
|
| Combjai között öngyilkos az anyaöl, |
| feje fölött fekete füst sürül: |
| szárnyashangyák belülről kivilágított |
|
|
Bolgár ikon
| Akarom, mondjam múlt időben, |
| Elherdált napjaim időtlen |
| hullottak, mint a törmelék, |
|
| mint asztalról pohár, ha csörren, |
| locs-poccsal veri szét magát, |
| akár lelőtt madár, ha ingen |
| fröccsent vérével képirást. |
|
| Mondani akarom, vége van már, |
| napok kihúnytak a partnál, |
|
| sok orr-fül-gége, szőrszúrás, |
| szőrből vergődő ébredésem, |
|
| befejeződött és a fényből |
| a méltatlan, izzadt fejek |
| eltüntek, ki-ki hazaszédült, |
| nem láttam mást, csak fejüket, |
|
| mintha Mihály arkangyal tála |
| Szent János fejét tartaná. |
| Mennék egy hideg, józan tájra, |
|
| de hol vagy fejemvédő csillag, |
| vagy ez a másvilági kínpad, |
|
|
|