Marokkói tanító
szakálla penész-zuhanya alatt |
Repedezett mennybolt alól, |
a derékig elnyelő sivatagból |
Nem a könyvbe, nem szakálla |
amíg előtte törtetsz, ölsz, |
kazamatákat raksz a puszta végén, |
s alkonyi napra ragyogtatod a vért, |
hogy a nap pirosítsa a vásznat, |
a csuklót, a tartó kéz ujja hegyét. |
Nem megyek! – mondja az agg, |
s egy félfordulással talál |
|
|