Halljuk! miket mond a lekötött kalóz

Királyi ordré, készül a bableves,
fől finom szaggal, gőzölög és pöfög,
Horác orrába ondolálja
királyi konyha-szagait magának,
a konyha füstös, a világ árvalány,
árvalányhajjal lobogunk messzire,
talán a Ság-hegy megmutatja
mi az a szél ami rajta átjár.
Indul már Boreás, boltozatán a könny
gyémánt lesz, sohasem található,
furják csak robbogassák, de a gyémánt
lehunyt szemét nem nyitja föl senki,
csak az Uristen, érte fohászkodunk
leplesen rejtjük álmaink lényegét,
mint egy áradó patakban
akár a hab az ibolyát emészti.
[ Digitális Irodalmi Akadémia ]