Deklináció

Latin alkonyat, de nem ám Róma piacán, hetérák haján, szénázó csatalovak homlokán, római romokon, nem ám római véren, latin könyvemen, deklinációk bokor-sűrüjében nyugszik a nap, s a latinbetűk árnyéka levetett láncingem, kardom, sisakom taréja, nyugszik a nap, lemerűl, olyan sötét lesz, a szavak is beülnek az alvó csibékhez, pityegnek egyet-egyet, aztán csak magamban mondom: laudó, laudáre, laudétur, dicsértessék dicsérő gondom, az istálló aromája beszivárog a hűlő szobába, kőedényben ázik a háziasszony lába, a kutya valami szolga-szorgalommal ugatja körül a házat, míg kutya lesz, ugatása is lesz a kutyáknak, de laudétur, holtak nyelvén idézem dicséretem, sötétbe békülésem, szél, szál, széna, szalma, más módon mondom másnapra.