Lom

Megrágott vers, egérrágta hír, bűn, vád, rang, mit mindenki felejtett, csak én verem föl, mint ahogy vad csörteti az őszi berket: másnapos ódák szent Józseffel, apák szentjével összefüzve, úttörő fogadalom és jócselekedetek könyve, szent Imre herceg szűzi ujja, mely még ágyékhoz sem ért, glóriázza az első áldozó oklevelét, meg, meg egy kémia irka meg örökösödési akták, szentvagyuram-könyvben megakasztja a kótát a pókláb födöztetési jegyzetek, búzatermés 1941-ben, 51-ben, 61-ben, úgy egymásba süllyednek itt históriák, jelek és gondok, mint arborétumban a fák, családi kriptában a csontok, várván, a tető leszakad, de nem ám súlyától, magától – egy elvetemült csillag szabad akaratából.