Helyzetrajz tanulsággal

I Rossz véleménnyel lehetnek rólam az emberek errefelé ugyan mi dolgom a nyugágyban csütörtök délben s minden délelőtti bevásárlásaim mögött nem-e az elkezdetlen börtön meg a kirugott hivatalnok és miből él mikor állandóan a levegőbe túl sok újság van a kezében mindenkinek elég egy az se ér semmit ez meg megint harmadik műszakos a férje? Kérem fölöttem jelölték ki a nyugati légifolyosót naponta többtucat caravell il tu dc és boeing repülőcsaládtag vonul el életre halálra általában jóval a hang elé szoktam nézni hogy megtaláljam azt az áttetsző bálna-sárkányt mely néhány mogyorórágó nagyravágyó vagy éppen embertársamat röpteti légteremben ilyenkor én is fölszállok mint egy üdvözlet kezdem első műszakomat hogy azután az elvesző szuperszónikus zajban kimenjek a postaládához megetessem a más kutyáját bemenjek cigarettáért szódát igyak meghallgassam a híreket rávezessem papírjaimra lábnyomaim léptékes rajzát   II Bevallom jobban szeretnék minden nap időben kelni legboldogabbak akik sohasem késnek mert mégis elkéshettek volna bent már minden megszokott rendben s milyen jó kinézni! keblekbe látni mikor egy ívpapírt leejtenek válluktól asztalukra azért is jobb aromája a rabságból csöpögő kávé mint a szabadság mert a szabadság közönséges akár a víz s a rabság párlata hasonlít a megtalált csöpp levegőhöz milyen jó! Kérem én sokszor gondolkodtam a dolgon de van mellettünk egy vitorlázó repülőtér itt vontatják fölöttem az esendő magányt szombat vasárnap a kiszolgáltatottságot bár nem vitatom élmény lehet fölrepülni én mégis azokat a nehezen látható óriásgépeket kutatom fölöttük a földről   III Aztán egyformák lehetünk szeretnék templomba járni mert nem félem az istent csak másnap nem tudok enni szó nélkül ad konyakot a kocsmárosné bár nem szereti ha sörrel keverem méginkább borral szenvedek miatta megaláztattam testvérárulás gyanujába keveredtem néha még gyilkosságra is gondoltam olyan sötét volt az az éjjel azt mondják apámtól örököltem de annyira szerette az embereket hogy sírva fakadt én mindenesetre nem vagyok méltó hozzá s ezekből a hisztériákból mindig a Mama neve jött ki először a számon mert visszaköltöztem az anyaméhbe reggelenként olyan fáradtan és túlvilágian ébredtem mint az ujszülöttek Kérem én fekete rigók között lakom a rigók nem törődnek a nomád verebekkel megtűrik a divatos fülemüléktől sem sárgulnak meg tavaszig azt hittem megtűrtjük lehetek de ajtónk elé fészkeltek az ezüstfenyőfára s otthagyták fészküket mikor megláttam őket most gondolok arra is hol lehetnek ezek a főbizalmasok s ha akkora vasgolyót hordoznának mint amekkora ballábamban milyen magasra tudnának repülni   IV Nyugágyam számüzetésem a tél pelenkacsöpögő hangyameleg sarkából ahol csak bal könyökkel nyáron azért jó mert a bal könyököm nem vásik el legföljebb de minden tavasszal láthatják pulóvereim és kabátjaim stoppolt bal ujját gondolhatnák mivégre élek Kérem az én bal karom olyan erős lesz nemsokára mint a vakond szája azzal a különbséggel hogy én jobb karommal súlyt adok a pihének viszont bal karommal támasztom azt a fejet amely mindig a mélybe akar esni a vakond szeme szükségtelen a sötétben a vakondnak csákánya van szeme helyett de egyszer láttam mikor feljött ugy nézett hogy el ne felejtse az alul szálló bogarat s azt a dinoszauruszt akit nevemen hívnak félve imádta gázló lépéseimet akárcsak én a zuhanóbombázókat