Március 24

Születésnapi alkonyatban borospohárral kocsmakertben ahol még nagykabátban magam egy percre gondolom azután mert hirtelen hideg magamban magamcsinálta énekelve kocsmakertben százmillió évvel az aggastyán nap kocsmakertben mikor az ibolyák az utolsó de a jácint soha többé még bürök de a bodza megrepedt bimbó kopasz ágak madártojás kénzáp madárhalála az árnyak hosszú barnák és a házak sohase lakályosodnak zöldben csarnokaik a föld a rozsdás vasrésekből kisarjaszt és levágja mélye van lapálya madár-kereszttel világvégi festők ecsete langyos bajuszom részeg szobafestők pemzlije szakállam sárga barna mohazöld zuzmókékes mély mély mély fenéktől feneketlen kocsmakertben ahol az eltünő nap már nem kell gondolom 1973 husvétra megemésztett barátaim születnek őszül de arra sem hogy éppen nem lesz kinek kinekse kifizethetetlen