Apám órája

Még jár az órád.
1 óra.
A mutató megszületett
a halandó római X-ből s két vonásból.
A villanyfény előtti mécsláng.
sírásodtól kunkorodik.
Csecsemő-talpaid
alá billen a fű, a pára,
a temető talpaid alá
rakja csontjait.
Még jár az órád.
2 óra.
Szomorú vagyok mostanában.
Lassú a szívverésem. Rámtörő
banda sem izgatna föl.
Csak az idő gyors. Inkább
százezer évig egy cellában!
Halálom téged is megöl,
gyerek se, vénember se lehetsz már,
mert akkor nem is volnál.
Még jár az órád.
3 óra.
Még nem virrad fűrjre, fogolyra.
A nyulas rét kaszádra vár.
Aromás bársonyban dobogva
harákolnak a lovak. Január
süvegcukrait ujhold kaszabolja.
Csak sírsz még, egyetlen fiú,
apád elföldelt simogatása után.
Még jár az órád.
4 óra.
Miattad van lelke a sárnak
Sosem felejthetem
nyárosok szüntelen meséit.
Vadgalamb-szárnysírásban,
ha pityeregni látlak,
fejem hajad füstjébe fektetem.
Miattad vannak még fakorcsolyák,
gyeplők, igák, cukrok, pásztorbotok,
miattad zúg a nagyharang tovább.
Még jár az órád.
5 óra.
Tűz az egyetlen magyar kikötőben.
Virradat.
Sárgaságra ébredsz keleten.
Etted a lódögöt:
fajtádat, legjobb barátaidat.
Zágráb, Fiume, Tarnopol, Losonc.
Voltam ott, ettem lábnyomod.
Elmondtam, s csak akkor mondtad el:
te lőtted le a Titaniczot.
Még jár az órád.
6 óra.
Gyűlölöm génjeid ördögét.
Hamu a gyomromban,
nem alszom éjfél óta,
bőröm csípi ez a sötét.
Te adtad az első poharat,
te pofoztál anyát előttem,
megszokott tükör,
először te törtél el,
kezemben nézhetem magam,
egyedül vagyok, mint az idióta.
Még jár az órád.
7 óra.
Fölkelni, de mire?
Rothadt szakállra? Csírás
krumplidra? Hulló zsupp-szakállra?
Kereked kiesett küllőire?
Házadban betörők büdös bűnjele.
Nélküled a föld, a bevetett domboldal,
tavasz, nyár, ősz, tél
semmit sem jelent.
Nem is reggelizem. Havad csillogása
súnyin lesi az idegent.
Még jár az órád.
8 óra.
Föl az eres karokkal,
legyen az ingujj rövid!
Elviselni a lelőtt repülőt,
lányaid sikongatásait!
Kongatnak. A megbecstelenítők
zubbonyán mászkál a halál,
akár a pók, a halál kiszakadt lába
kaszál minden tizedik katonán.
Még jár az órád.
9 óra.
Itthon maradtál. Ne remegj!
Vetni kell, sarjad a fű,
nekünk vetni kell régóta,
még akkor is, ha más arat,
ha csíp a mag, akár a tetű.
Csillapítsd ideges orrodat,
könnyben ne ázzon tájéka.
Ekébe fognád magad is, mert nől a fű.
Még jár az órád.
10 óra.
Utoljára, mennyből, részegen
érkeztem hozzád, kisfiad.
Szakálladban felejtem a számat,
leverem öreg kalapodat,
s elúszik a csalánok folyamán,
kaszával gázolok utána,
nem nézek hátra, mégsem érem el.
Most valahol az Adrián
egy cápa kalapot visel.
Még jár az órád.
11 óra.
A percek lemondatnának rólad.
Vén paraszt, veled veszett
ház, szerszám, kutya, ló.
Jelennek lelkifurdalása,
jövőnek hiábavaló,
én nem felejtlek el azért se!
Úgy szeretlek, hogy ide nemzelek
fiamnak halálod helyére.
Még jár az órád.
12 óra.
A zsebóra külsején indához hasonló vonalak
fekete zománc-mezőben, elől, baloldalon, alul
aranypajzs, melybe nem írta nevét az apám,
a számlap üvege a mutató tengely mellett
eltörött XI óra után egy perccel
VI óra előtt két percig, ugyanakkor
IX óra egy perctől is indul egy repedés,
mely a mutatótengelynél nem ér el
görbülve II óráig; az
órákat római számok jelzik,
egytől tizenkét óráig, csak a hatos
hiányzik, mert ott a percmutató
arabszámú kis köre áll, a számlapon
felirás: TAVANNES WATCH CO; a hátsó második
héjon tíz díj másolata:
trónuson ágat tartó nő
és tornyos kastély koszorúval:
ANCRE DE PRÉCISION,
e lap nyitása után
kerekek tiszta féme az óraperem
zöldrozsdás koszorújában,
s a födél belső felén
623688
[ Digitális Irodalmi Akadémia ]