Nyár volt és elmaradt az est

Kisfilmre
Hihetünk egyszál ingben,
nevetősen rázkódó fa-árnyban?
Hihetetlen film.
Kocsma-faltő. Konzervdoboz-hamutartók.
Szemetes, száraz ördögárok.
Kocsisok, lovak kallódása.
Az autóbusz ereszkedik.
Csíkos ing, sarú, fehér nadrág.
Vászonszoknya, feltűrt újjú blúz.
Nyár van és elmarad az est.
Visszafelé!
elválunk hátra,
ölel a kéz, s leválik,
fészket talál a zsebben,
mosolyunk szálanként leszárad,
anyaölbe hátrál az ifjú pár.
Előre!
kakas, udvar zászlósa, trombitása
elhintett árpára vezényel,
rózsák bukdosnak a magért,
elárult ajtón galamb tekintget
sosemlátott szobába,
ahová mi már nem megyünk.
Tíz perccel később!
örök sörhab a korsón,
egy asztalon szundító mögött
meg egy derékig meztelen öregnél
fizetni nem szünök a ronda alak
tenyerébe, s a bolond
úgy néz be közénk mintha csak
maga volna, illetlensége halhatatlan,
s az iszákos nőn nem segít
rendőr, mosás.
Hátteret messzebb!
háttér hátterük ugyanúgy,
a megfordult kép alumínium-pokolba
hökkenti a hazatérők menetét,
hiába a visszakattintott idő,
mi sem maradhatunk.
Öleltünk valaha. Sört ittunk.
Játszottunk bolonddal bolondot.
Vékonyan öltöztünk.
Nyár volt és elmaradt az est.
Hogy szólitottuk egymást?
[ Digitális Irodalmi Akadémia ]