|
Víg Rudolfnak, aki népdalokat
gyűjtött falumban, 1959 júliusában
| Egy dal a kéveszagú alkonyatból |
| kimozdítja a hangszalagot, |
| megszűnik a torkok kálváriája, dalok |
| füzére indul, káráló öregasszonyok, |
| köhögős vénemberek énekre gyűlnek össze, |
| hogy az idegen hangjukat begyűjtse, |
| mintha épp az a kutya a bokorban, |
| régi tyukanyók fürödnek a porban, |
| a hordó is csapon van azóta, |
| a nóta ma is ugyanaz a nóta, |
| a nyáj, a vár, meg somlai bál, |
| az öregember maga három király, |
| s a búcsusok benne verik föl a port, |
| a vénasszony lánysereg örömével sikolt, |
| belecsikorognak az autók, |
| a forróesti pity-palattyok |
| beköltöznek a dalok levele alá, |
| mintha autó is fuvarozná, |
| mintha kutya is így ugatná jövőnk felé. |
|
| Hajunk elhulló mészfehér kóca |
| megállítja a gépet, kiborítja |
| dalaikat elénk, asztalunkon |
| magukból kidőlve ostorok a dallamok, |
| tekeregve fölfalják egymást |
| ezen a téli síkon, gyermekdalok, |
| lánybucsuztatók, siratók, |
| a gyászos száj óhaja végett: |
| Ments meg engem Uram az örök haláltól… |
| hiába öltöznek más ruhába |
| kigombolja dolmányukat a halál, |
| penész az aranysujtás, a csákó |
| koponyájuktól féloldalt elváló, |
| láncosbot csörög egymaga, |
| kezük nélkül arat a kasza |
| vetetlen vetést, anyánk pártájába |
| most a vígságnál sírni könnyebb: |
|
| Gyűjtő! sírokra tedd a masinát, |
| koszorúdrótokat vezess a földbe, |
| nem hallgattak el a csontok, |
| a csontok dalait gyüjtsd be! |
|
| voltál velük, hova lett az a lány, |
| ki játékait bemutatta a porban? |
| s az öregember mindahány: |
| Krisztus a passióban, Péter. |
| Gizella holtan, Károly a huszár, |
|
| Béla regölős torka, az Imre cigány |
| árkaikból hadd énekeljenek föl, |
| ez a dal mélyebb lesz és nem kiván |
| bort, bor nélkül ered meg |
| a rettenetes földmélyi hidegből. |
|
|
|