Tavaszban

I A piros csőr nem véti el mi fűnek fának kellene, mégis a mélyhűtött öröm, fagy, fagyosabb a régivel, mint megbuktatott égi jel üres trónus a vállamon, nem március a március, a piros csőr nem véti el. Elárult fatetők alatt kijátszott utak, meglopott udvarok állják az időt, mit a mennybolt rájuk szakaszt, birod-e hé, ha nem szabad? a tétova várakozást, az elszalasztott jövetelt, elárult fatetők alatt? A bor magát kidöntené, születik bárány, kiscsikó, ól vajúdik és megszüli magzatait visszafelé, vissza a vér és nyál közé, ne fürödj hóba, becsapod Egyiptom ép szárnyasait, a bor magát kidöntené. Ne mímelj árván márciust, mert fölfordul a gólyaláb, párját virágnak hiteti, szép virág, szép nő, szép hazug, mert hóviharban március megadja fejét, s a Bakony hegyeit nekem görgeti, ne mímelj árván márciust!   II Röptükben párzó rigókat lecsap, három verebet kisérni küld, földíszít engem, nyers bimbókba mos, anyából új évből évbe lök, fölülről simogat, tükörképembe rúg, eldobott versből megtanít, korhellyé maszatol, s kiülök a Husvét irgalmáért könyörögve. Lesz, ha akarja barka, nyáj, szamár, hozzácsiptet egy bőrhöz, gyermekem belőle kicsiklandozom, tüzem ha ő akarja nyárfaág, igy játszik életet, s vágyom az elmulatott kaszák után, a fölkéretlen nőkért indulok, s kiülök a Husvét irgalmáért könyörögve. Ahonnan jöttem s nem tudom apámból apát micsoda hő csinált, hírt hoz, áthajtja két fülem között oda, hol homorú leszek, s elbocsátottam szemem madarát, elhagy, ahogy olt, vasutakat önt, lehel füstkarikát, s kiülök a Husvét irgalmáért könyörögve.   III Nem ezt a tékozlást, szivem, az ég meleg lélegzetében hasam korgással könyörög, ahogy zápul ivóvizem, sejtjeim lila szögletében bacilusok az örömök, boldogságom örömtelen, űz elszabadult szívverésem. Hová, hová? sziromködöt hágni és sárga himporos orral lebukni egy sugáron, két idegen bimbó között? belülről égni e „Tilos nyilt lángot használni!” – világon, hogy bezárt szám is füstölög, és fél tőlem a papiros? Hová? a fák zöld életét megtanulni, a szabadságot, nyitást, termést és megadást? a nőstény madár énekét átengedni a hím madárhoz, s visszaengedni válaszát? én is kellek valamiért, ha virág nyílik a virághoz.