Őszi dátumok
| Ez nem mulatság utáni csömör. |
| De a kígyónak szőre van. Mintha |
| pikkelyes lenne az az öl, |
| Mintha galambtoll hullott volna le, |
| de mázsás súly és rámesett. |
| Mintha szabadság lenne, fénylene, |
| amitől rab leszek. Levelek |
| kaszabolják ezt a szót, jajszó! |
| Enyém se volt és elveszett. |
|
| A mai napon sincs vagyonom, |
| csak a holtak felejthetetlenek. |
| Ma éppúgy ártatlan vagyok, |
| mert valamit mindig elfeledek. |
| Elkések, bűnös nem lehetek. |
| Keresnek, lám a gyilkosokat |
| nyitva felejtett sliccük fedi el. |
| Itt állok sorban két hívő között, |
|
| Bűnöse csak egyedül (magamnak), |
| rossz időt jósolok (csupán magamnak), |
| a lombok (csak rólam) szakadnak, |
| (szemem) oltja ki emlékeimet, |
| fejem fölé villanyt gyújtok (napnak), |
| (szavam) küld (magamra) hideget, |
| lesz a fagy is (csak én büntetésem), |
| (magam) zsidaja, négere, kulákja, |
| (fegyverrel) kopogok az ajtómon éjjel, |
| szabad? én vagyok? (csak én büntetésem), |
| hogy rablom el (magam) éjjel, |
| számolok oda-vissza, örülj, |
| ha van kenyered, (mondom magamnak), |
| (én mondom) örülj, ha meg nem döglesz, |
|
| Eljutok-e még a víz jó ízéhez? |
|
|
A böjti szél fekete lovával
| Elszabadult csődör, fekete |
| ügetése a réten át, a szél, |
| párás orrlyuka zengése, monya |
| patazaja, elszakadt kötele |
| üres jászlaktól, zabtalan |
| zugából a halálnak, fölsértett |
| csánkkal vadvizet letaposni, bibicet |
| fújni a fellegekre – szél, világ |
|
| tölgyfalevél, eléje állok, mint aki |
| kantárt vetne fejére, mondja a nyúl, |
| ne csináld, eléje áll a bárány, oda |
| átömlik rajtunk démoni éje – szél, |
| csontunkba csont nem akad, csak a sejtek |
| szerkezete roppan meg sodra |
|
| alatt, te, aki megnyergelted, te tudod |
| megnyergelni ma is, kiválogatod |
| lábszárcsont-borda-könyök, |
| te is elszabadulsz, repülsz |
| fekete lovát a feltámadás |
|
|
Tavaszban
| fagy, fagyosabb a régivel, |
| mint megbuktatott égi jel |
| a piros csőr nem véti el. |
|
| kijátszott utak, meglopott |
| mit a mennybolt rájuk szakaszt, |
| birod-e hé, ha nem szabad? |
| az elszalasztott jövetelt, |
|
| születik bárány, kiscsikó, |
| vissza a vér és nyál közé, |
|
| Ne mímelj árván márciust, |
| mert fölfordul a gólyaláb, |
| szép virág, szép nő, szép hazug, |
| megadja fejét, s a Bakony |
| ne mímelj árván márciust! |
|
|
| Röptükben párzó rigókat lecsap, |
| három verebet kisérni küld, |
| földíszít engem, nyers bimbókba mos, |
| anyából új évből évbe lök, |
| fölülről simogat, tükörképembe rúg, |
| eldobott versből megtanít, |
| korhellyé maszatol, s kiülök |
| a Husvét irgalmáért könyörögve. |
|
| Lesz, ha akarja barka, nyáj, szamár, |
| hozzácsiptet egy bőrhöz, gyermekem |
| belőle kicsiklandozom, tüzem |
| igy játszik életet, s vágyom az |
| elmulatott kaszák után, a fölkéretlen |
| a Husvét irgalmáért könyörögve. |
|
| Ahonnan jöttem s nem tudom |
| apámból apát micsoda hő csinált, |
| hírt hoz, áthajtja két fülem között |
| s elbocsátottam szemem madarát, |
| elhagy, ahogy olt, vasutakat önt, |
| lehel füstkarikát, s kiülök |
| a Husvét irgalmáért könyörögve. |
|
|
| Nem ezt a tékozlást, szivem, |
| hasam korgással könyörög, |
| sejtjeim lila szögletében |
| űz elszabadult szívverésem. |
|
| orral lebukni egy sugáron, |
| nyilt lángot használni!” – világon, |
| hogy bezárt szám is füstölög, |
|
| megtanulni, a szabadságot, |
| nyitást, termést és megadást? |
| átengedni a hím madárhoz, |
| s visszaengedni válaszát? |
| ha virág nyílik a virághoz. |
|
|
|
Féreg viszi az álmot
| Féreg viszi az álmot, fölriad |
| csontfájdalom a lelkiismeret: |
| ne merd megfogni alvó párodat! |
|
| A falban kígyó, égben repülő, |
| szégyen, patkány-fölött-lakás, |
| megváltásért hull az alma le, |
| korábban, mint az aratás. |
|
|
Széljelző alkonyat
| Tüzes mennybolt, kemence-belső |
| lesüllyedt sötétség fölött, |
| lombok feketednek, köpenyes |
| árnyak lobognak fülkék körül, |
| ideges dobaját, megvagy-e még? |
|
| életem egyetlen társa legyél, |
|
| A feneketlen szakadék közel |
| túlságosan, túl a hegyen, valaki |
| trombitál, indulok hozzád, arrafelé |
| mérgeket kotyvasztanak, hasított |
| patahegyen állva, tűz körül |
| ráimbolyognak a kamrafalakra |
| minden nap, széljelző alkonyatban, |
|
| életem egyetlen társa legyél, |
|
| pincéből fölcibált szüzeken |
| innen, zsigereim vonzalma, |
| májam, vesém nyugodalma, nem a két |
| egymásmelletti fa, mely soha |
| össze nem ér, s halotti gyertya |
|
| életem egyetlen társa legyél, |
|
| hozzád indulok, ülő vándorok |
| megvetett ágya, megfürdött rakodók |
| jóllakott aratóknak, közelebb, |
|
| életem egyetlen társa legyél, |
|
| tüskére, szarvra, csipőre |
| nem halhatok meg, mint az |
| albérlők, idegenre hagyva dögöt, |
| ideges szerveimet beleálmodom húsodba, |
| szappanvirágod habossá kérődzi |
|
| életem egyetlen társa legyél. |
|
|
Barátok nevenapja
| kinek koszorú vala neve, István |
| mindíg valami katonasír felé, |
| ágyába lefekszik, mi keltjük föl, |
|
| kinek egészség vala neve, Bálint, |
| éjjele érő meggy, a nappala |
| epesárga, borfény az alkonya, |
| kézben táskát, zsebében tejjegyet, |
| fönt fejet, mely hasítható, |
|
| kinek férfiasság vala neve, András |
| kipárnázható vele egy lányszoba, |
| maga a kép, a szék, a zongora, |
| nemcsak a földje, mennyezete is |
| fogad haránt, függőn, vízszintesen, |
| minden súlytalan összeimbolyog, |
| itt kezdjük el az összeesküvést, |
|
| kinek örökségelnyerő vala neve, Ervin, |
| mosott selyemharisnya-szerelem, |
| ha megszárad se érte-szerelem, |
| se szelíd állat, ha már fűevő |
| lett a ragadozó, mert elveszett, |
| mert elhagyott a tiszta szerelem, |
| betlehemi jászolban iszunk, |
| ha nincs szobánk, hazánk, se városunk, |
|
| kinek somfa vala neve, Kornél, |
| aszály idején még bőségesebb, |
| számüzi magát, él, hova nem ér |
| tenger, haza, kiáltvány, sárga szesz, |
| nő, gyerek, föld, meg minden amiért |
| sarjad az ember és foszlani kezd, |
| ő nem akarja, csak elvégzi ezt, |
| mert számüzöttnek szülte meg az anyja, |
| ne takarjuk ki álmából, remeg, |
| szűznek képzeli magát kitakarva, |
|
| kinek koszorú vala nevem, István, |
| István magyar király, segíts, |
| hogy senki ne pusztítasson el közűlünk, |
| se maga, se más keze által, |
| érleld erényeinket, mint a bort, |
| gyomláld ki hibáinkat, mint a konkolyt, |
| még akkor is, ha szebb virága, |
| engedd ifjuságunkat túlélni, |
| Szent István, magyarok királya, |
|
|
Dalaim halottai
|
Víg Rudolfnak, aki népdalokat
gyűjtött falumban, 1959 júliusában
| Egy dal a kéveszagú alkonyatból |
| kimozdítja a hangszalagot, |
| megszűnik a torkok kálváriája, dalok |
| füzére indul, káráló öregasszonyok, |
| köhögős vénemberek énekre gyűlnek össze, |
| hogy az idegen hangjukat begyűjtse, |
| mintha épp az a kutya a bokorban, |
| régi tyukanyók fürödnek a porban, |
| a hordó is csapon van azóta, |
| a nóta ma is ugyanaz a nóta, |
| a nyáj, a vár, meg somlai bál, |
| az öregember maga három király, |
| s a búcsusok benne verik föl a port, |
| a vénasszony lánysereg örömével sikolt, |
| belecsikorognak az autók, |
| a forróesti pity-palattyok |
| beköltöznek a dalok levele alá, |
| mintha autó is fuvarozná, |
| mintha kutya is így ugatná jövőnk felé. |
|
| Hajunk elhulló mészfehér kóca |
| megállítja a gépet, kiborítja |
| dalaikat elénk, asztalunkon |
| magukból kidőlve ostorok a dallamok, |
| tekeregve fölfalják egymást |
| ezen a téli síkon, gyermekdalok, |
| lánybucsuztatók, siratók, |
| a gyászos száj óhaja végett: |
| Ments meg engem Uram az örök haláltól… |
| hiába öltöznek más ruhába |
| kigombolja dolmányukat a halál, |
| penész az aranysujtás, a csákó |
| koponyájuktól féloldalt elváló, |
| láncosbot csörög egymaga, |
| kezük nélkül arat a kasza |
| vetetlen vetést, anyánk pártájába |
| most a vígságnál sírni könnyebb: |
|
| Gyűjtő! sírokra tedd a masinát, |
| koszorúdrótokat vezess a földbe, |
| nem hallgattak el a csontok, |
| a csontok dalait gyüjtsd be! |
|
| voltál velük, hova lett az a lány, |
| ki játékait bemutatta a porban? |
| s az öregember mindahány: |
| Krisztus a passióban, Péter. |
| Gizella holtan, Károly a huszár, |
|
| Béla regölős torka, az Imre cigány |
| árkaikból hadd énekeljenek föl, |
| ez a dal mélyebb lesz és nem kiván |
| bort, bor nélkül ered meg |
| a rettenetes földmélyi hidegből. |
|
|
|
Családi csonka-kör
| bal térdére horkol orkánt |
| mégis dér fölött világlott |
| most már virágnyugalomban |
| lomb a földre ömlött lombban |
| apánk csuklócsontját újra |
| kantárt csattant ujra nyergel |
| az elveszett bőrnyereggel |
| aztán szárnyatlan repülni |
|
| egy ló és csonka férfikör, |
|
| Jaj, Erzsébet, Mária, Izabella, |
| az őszi lombhullásos kertben |
| egyik levél a körtefáról, |
| másik a vadcseresznyefáról, |
| elsárgult mikor rámesett. |
|
| Erzsébet-napra hűlt tanyám, |
| koporsóm azért ne legyél – |
| három asszonytól jött levél. |
|
|
|
Sziget
| itt már enyém-tiéd vagyok, |
| törzsek mögé esett sugár, |
| elhagyott kisgyerek a fűben |
|
| A várrom ormot gondol, galamb- |
| hangokkal megvívni a vásznat, |
| észreveszem, milyen üres a lélek, |
| hullámok habosa, csönd őrlése |
| alulról, csönd ölése fölülről, |
|
| Ma be sem alkonyul, szelídített |
| lovak, ludak, kutyák előterében |
| egyszinten veled, hogy aláess, |
| párás szem láthat legtovább. |
|
| Ha mászó fókák itt a férfiak, |
| a nők ácsorgó pingvinek, sziget, |
| magunk vagyunk, s ha elmegyünk |
|
| Oson vitorla-patyolat, nagy vizek |
| közepén új hegyekkel találkozik, |
|
| leégett egyenrangusága rásüti |
| a tájra bélyegét, most fogannak |
| a kisdedek, nincs jelen, ami volt. |
|
| dagályt, apályt egyszerre vágynak, |
| megismerik a föld zúgó magzatvizét, |
| eres lepényt, lélek vigyázz! |
| ne adj nevet annak, mi sárgul, |
| mi dupla sötétségbe vesz. |
|
|
Nyár volt és elmaradt az est
| nevetősen rázkódó fa-árnyban? |
| Kocsma-faltő. Konzervdoboz-hamutartók. |
| Szemetes, száraz ördögárok. |
| Kocsisok, lovak kallódása. |
| Csíkos ing, sarú, fehér nadrág. |
| Vászonszoknya, feltűrt újjú blúz. |
| Nyár van és elmarad az est. |
|
| mosolyunk szálanként leszárad, |
| anyaölbe hátrál az ifjú pár. |
|
| kakas, udvar zászlósa, trombitása |
| elhintett árpára vezényel, |
| rózsák bukdosnak a magért, |
| elárult ajtón galamb tekintget |
| ahová mi már nem megyünk. |
|
| egy asztalon szundító mögött |
| meg egy derékig meztelen öregnél |
| fizetni nem szünök a ronda alak |
| úgy néz be közénk mintha csak |
| maga volna, illetlensége halhatatlan, |
| s az iszákos nőn nem segít |
|
| háttér hátterük ugyanúgy, |
| a megfordult kép alumínium-pokolba |
| hökkenti a hazatérők menetét, |
| hiába a visszakattintott idő, |
|
| Öleltünk valaha. Sört ittunk. |
| Játszottunk bolonddal bolondot. |
| Nyár volt és elmaradt az est. |
|
| Hogy szólitottuk egymást? |
|
|
Apám órája
| a halandó római X-ből s két vonásból. |
| A villanyfény előtti mécsláng. |
|
| Szomorú vagyok mostanában. |
| Lassú a szívverésem. Rámtörő |
| Csak az idő gyors. Inkább |
| százezer évig egy cellában! |
| gyerek se, vénember se lehetsz már, |
| mert akkor nem is volnál. |
|
| Még nem virrad fűrjre, fogolyra. |
| A nyulas rét kaszádra vár. |
| Aromás bársonyban dobogva |
| harákolnak a lovak. Január |
| süvegcukrait ujhold kaszabolja. |
| Csak sírsz még, egyetlen fiú, |
| apád elföldelt simogatása után. |
|
| Miattad van lelke a sárnak |
| nyárosok szüntelen meséit. |
| Vadgalamb-szárnysírásban, |
| fejem hajad füstjébe fektetem. |
| Miattad vannak még fakorcsolyák, |
| gyeplők, igák, cukrok, pásztorbotok, |
| miattad zúg a nagyharang tovább. |
|
| Tűz az egyetlen magyar kikötőben. |
| Sárgaságra ébredsz keleten. |
| fajtádat, legjobb barátaidat. |
| Zágráb, Fiume, Tarnopol, Losonc. |
| Voltam ott, ettem lábnyomod. |
| Elmondtam, s csak akkor mondtad el: |
| te lőtted le a Titaniczot. |
|
| Gyűlölöm génjeid ördögét. |
| Te adtad az első poharat, |
| te pofoztál anyát előttem, |
| egyedül vagyok, mint az idióta. |
|
| Rothadt szakállra? Csírás |
| krumplidra? Hulló zsupp-szakállra? |
| Kereked kiesett küllőire? |
| Házadban betörők büdös bűnjele. |
| Nélküled a föld, a bevetett domboldal, |
| Nem is reggelizem. Havad csillogása |
|
| Elviselni a lelőtt repülőt, |
| Kongatnak. A megbecstelenítők |
| zubbonyán mászkál a halál, |
| akár a pók, a halál kiszakadt lába |
| kaszál minden tizedik katonán. |
|
| Itthon maradtál. Ne remegj! |
| nekünk vetni kell régóta, |
| még akkor is, ha más arat, |
| ha csíp a mag, akár a tetű. |
| Csillapítsd ideges orrodat, |
| könnyben ne ázzon tájéka. |
| Ekébe fognád magad is, mert nől a fű. |
|
| Utoljára, mennyből, részegen |
| érkeztem hozzád, kisfiad. |
| Szakálladban felejtem a számat, |
| s elúszik a csalánok folyamán, |
| nem nézek hátra, mégsem érem el. |
|
| A percek lemondatnának rólad. |
| Vén paraszt, veled veszett |
| ház, szerszám, kutya, ló. |
| én nem felejtlek el azért se! |
| Úgy szeretlek, hogy ide nemzelek |
|
| A zsebóra külsején indához hasonló vonalak |
| fekete zománc-mezőben, elől, baloldalon, alul |
| aranypajzs, melybe nem írta nevét az apám, |
| a számlap üvege a mutató tengely mellett |
| eltörött XI óra után egy perccel |
| VI óra előtt két percig, ugyanakkor |
| IX óra egy perctől is indul egy repedés, |
| mely a mutatótengelynél nem ér el |
| órákat római számok jelzik, |
| egytől tizenkét óráig, csak a hatos |
| hiányzik, mert ott a percmutató |
| arabszámú kis köre áll, a számlapon |
| felirás: TAVANNES WATCH CO; a hátsó második |
| és tornyos kastély koszorúval: |
| kerekek tiszta féme az óraperem |
| zöldrozsdás koszorújában, |
|
|
Jóslatok az újszülöttnek
| kisujjad ingajárását szívórád |
| indulnak bejárni a holdat |
| nagy barna éjt s a szőke felhő |
| középső ujjad platán-magasán |
| eljegyzi gyűrűs ujjadat fiának |
|
|
kisüt hajnalban a nap-úton |
| úszik fölötted találkozik |
|
kitagadva a madarak közül |
|
az első fáig háromszor nagyobb |
| úton mint a hajósok háromszor bele |
| minden föltámadáskor kitisztul |
| a homok tepsimelegében tüskés |
|
haraszton sohai hazaérkezésre |
| lábnyomokért rajonganak a férgek |
|
s ha víz is gyűlik itatónak |
|
| A csók meg a száj a bimbón |
| meg a legelső szavak a csók |
| a fogak nyál és káromkodás |
|
fölpattant zára lesz ez a száj |
| lesz-e nyugalom hasadéka? minden |
| másik száj szájhoz átuszik |
| fölötte az elfelejtett anyamell |
| inni az ég lepárolt szeszét |
|
négykézláb énekelni akarsz |
|
így kerekül az Ó a Jaj a jó |
| és rossz alkalomból karikázva |
|
| A vonatablakból egy visszahökkent |
|
lovashadsereg rogyik farára |
| búzatáblák első patái égből |
| a fészekszemű fák sörényüket eresztik |
|
visszafordul a hegy északi csúcsa |
| keleté de a nemlátott arc kié? |
|
a visszahökkent lovashadsereg |
| gödörbe rogyó faráé talán könnyű |
| rézgálicszinű vonulása megmarad |
|
de a behunyt szemmel látott |
| utak mindig forgalmasak gyászom |
| repülő kering a fölrepült legény |
| sírom fölött megáll sírod fölött |
| ki harminchat évvel tulélsz |
| rézgálicszinű vonulása megmarad |
| halhatatlan kék vonulást mert |
| mindétig atombomba-koponyád |
|
| Elpukkant szappanbuborékból |
| magad leszel majd néha-néha |
|
magad miatt leszel szabad |
| olyan leszel majd néha-néha |
| mert velőm szürke omladéka |
| te voltál az elmondhatatlan |
|
megjelentél nem mondod el |
|
mert benned újra vágyra kel |
| s várod míg velődből kipattan |
|
új szád új arcod új magányod |
|
halott szivárványt írnak szádhoz |
|
| Trágyagyűjtő üreg miattad |
| teérted járok idegen hazát |
| szegénységét a testnek eltalálj |
| trágyagyűjtő üreghez tied |
| s fölkél a szerelem vörös nap |
| királyt királyfiaknak királyfiból |
|
királyt az első viszketés |
| ligetbe dől tekintet trágár |
| és minden egy halomba odagyűlik |
|
kitárod súgja kitár-nélküled |
| gitárod súgja elmulaszthatatlan |
|
elfehérült ház máz és borzalom |
|
| Reggelire tejet eszünk kenyérrel |
| semmit uzsonnára semmit vacsorára |
| fejünket letakarjuk fehér abrosszal |
| teríts kiálts gyerekeidnek |
| nem nyitom ki számat tányér |
| a mérges erdei trágyából habart |
| műlevessel ne törjön össze tányér ajkamon |
|
görcsöt ne kapjon ajkamon kivül |
| belül megmérgeződünk ha nem is |
|
ettünk volna ebédet akkor is |
|
akkor is megdöglöttünk volna |
|
|
Virágosat álmodtam
| te meg fényes nap voltál, |
|
|
Mákgubófejű kakas-huszárok
| Köszönjetek, ha anyám földjén jártok, |
| még akkor is, ha senkit sem találtok, |
| mákgubófejű kakas-huszárok, |
|
| hullassatok anyámnak kék virágot, |
| hullassatok piros, fehér virágot, |
| mákgubófejű kakas-huszárok, |
|
| ömlesszetek az édesemnek mákot, |
| rétesre mákot, mikor arra jártok, |
| mákgubófejű kakas-huszárok, |
|
| hogy boldog arccal gondoljak tirátok, |
| amikor messze jártok, messze jártok, |
| mákgubófejű kakas-huszárok. |
|
|
Hüvelykujjam vadászni ment
| Hüvelykujjam vadászni ment, |
| vállán a puska nem pihent, |
|
| fölállt a nyúl, bukfencezett, |
| a magasból hanyatt esett, |
|
| középső ujjam is megjelent, |
|
| de gyűrüs ujjam ette meg, |
| kisujjam azért oly kicsi, |
|
|
Sumákolók
|
Fehér tenyerű szőrös kéz, |
|
|
Enyém a zsák, tied a pelyva, |
|
tied a pelyva, enyém a zsák, |
|
enyém a zsák, tied a pelyva, |
|
tied a pelyva, enyém a zsák. |
|
|
Struga manó
| Struga manó, Struga manó, |
| nem látható, csak hallható, |
| mert trappol ám piros lován |
| a szekrényben, a zöld mohán, |
|
| de minden évben egy napon, |
| egy ennyi-mennyi-semmiért, |
|
| pislog a népre, mit tegyen? |
|
| a bámészkodók fölvidúlnak, |
| bukfencezik a publikumnak, |
|
|
Csepürágók
| úgy teszik, hogy elhiszik, |
|
| öt ujjukkal rám mutatnak: |
|
|
Két virág egy pár
| Virág leszek, tied leszek |
| de mondd, hogyan nevezzelek, |
| s hogy szólítsam paripád? |
|
|
Rózsa vagyok, ha úgy akarod, |
|
| Rózsa leszek, tied leszek, |
| de melyik ország a hazád? |
|
|
Virág-világ, ha úgy akarod, |
|
| Virág leszek, tied leszek, |
| de ha támad téli förgeteg, |
|
|
Melléd adok, ha úgy akarod |
|
száz gránát-gránátalmafát. |
|
|
Krumplinyomó-huszár
| Hova vágtat a krumplinyomó-huszár? |
| – Amerre az esthajnal csillag áll. |
|
| Mit akar ott a krumplinyomó-huszár? |
| – Azt hiszi krumpliföldre lel talán, |
|
| A csillagon krumplit sosem talál! |
| – Hát elmegy más csillagra azután. |
|
| Ha ott se talál, akkor mit csinál? |
| – Felhőt nyom a krumplinyomó-huszár. |
|
|
|