Balassi
a szél két emlője kibontva, |
|
fűre dönttettem, pünkösd havának |
gyepére onttattam mint a vér, |
itt a tavaszban most születik |
|
végeztetek volna velem amúgy, |
megszabadultam, megszabadultam, |
csizmámra lentről fölragyog a Duna, |
megsarkalja ezüsttel, útnak indít, |
|
most kezdődik a sehovase út, |
túl a karokból vetett hurkon, |
és az te seregedben jártam. |
|
|
|