Dolgozat: Éjszaka

Bevezetés Elmúltak az ünnepek vágyom már a köznapokra lustálkodtam eleget hasam ágyamat megunta volt békesség bor kenyér láthattam a délutáni napot ahogy félretért nagy ebédje után hányni   Tárgyalás Csónak – partról kecsesen vízre csúszva vitorlás – fehér ábrándnak kigyúlva repülő – suhanása két hegy közé sas – becsukott szárnyú hullása fák közé ahogy a hangya besétál a mohába úgy kellene bejutni az ágyba, ágyam multjának susogásába árnyékosodó ludcsapatba piros hintaló-hátra kenderföldek tüsszögtető szagába Egyedül alszom el hosszú haldoklással lábam – itt föld amott ég falában karomat mellemre fektetem keresztnek a zsákszájú négy saroktól mentsen meg villanyoltás vakság belső zúgást hallok azt hiszem eldobbant szívemre pitymallok szeretnék álmomban válni vitorlássá vagy kecsesen eső selymek csónakjává disszidálni reggelig a világból el a szirénákkal kaszabolt éjszakából   Befejezés Tudom majd itthagy engem nem találom ha fölébredtem üres lesz a ház föltámadási hullaház itt marad tányérja csöndje kötény mosatlan bögre eltűnik hogy harmattal éljen elmegyek én is mindenképpen   Eszmei mondanivaló Aki az éjszakától retteg asztalra hajlik kérdőjelnek púpos marad fölállva is hordja aláztatásait kifőzdék főzelékszagán át magánya orrfacsaró dühét szesszel kúrálja mint a náthát