Felejthetetlen

Kifényesednek magukban a kilincsek, levetett zoknim esettsége megszünik, mert itt van, hóna alatt napraforgó-kalappal, ruhája májusi dombocska oldala, testére repült s becsavarta, s idehozta, pedig nincs köze hozzám, idejött, bár nem akarta, megjelenik, a mennyezetre vetkezik, cipői, harisnyakötői, ruhái szilveszteri lampionja közé csipkenadrágban lefekszik, ikrei térdén isznak tejesüvegből, tekintget, mint anyarigó a diófán, alászáll, mintha vízpartra jönne le hozzám, asztalomra ül, olvassa leveleimet, kisajátítja tollamat, könyvem utolsó lapját, ingembe bújik, függönnyé és huzattá változik, ébresztőórám lesz, éjféli cigarettám, érte fizetni nem kell, nem kell szerelmet vallani, nem kell esketők, bírók elé vezetni, nem csal, nem karmol, nem csapja földhöz magát, én teremtettem, bennem létezik, megunhatatlan és felejthetetlen.