Elvesző lépted után
| mintha sohasem láttalak volna szerelmem, |
| mintha nem is te szültél volna engem, |
| üres asztaltól, társaim, egyedül |
| eltántorgok kézfogásokból kioldódva, |
| szememre lábdobogásos mennyezet feketül, |
| inkább mennék egy istállóba, |
|
| hiába szerettek, éltek nélkülem, |
| székeim porát sem izgatjátok szobámban, |
| hát fölkelek, felöltözöm, |
| itthagyom e lassu haldoklással altató ágyat, |
| ahol keresztté lett karom, |
| csákány a lábam, el ne szálljak, |
|
| hát fölkelek, hajam lobogtatom, |
| éjszakai villamos szélviharával, |
| valakit szólítok telefonon, |
| legalább hangommal háljon, |
| vénséges kézből virágot veszek, |
| szálanként hajítom ablakotokba, |
| s eltünök, mintha köveket |
|
|
|