Nyári vásár

Tüzes lepedővel beborít a nap,
barmok tüdején elszorul a pára,
bús ökörfejek összehajlanak,
hab hullik, szájuk mészfehér virága:
eladó minden, a drót szájkosár
gyökérből rozsda szivárog a szárba,
futball-vízióban az oxidált
lánc, labda együtt vág a kapufára.
Cigányleányként táncot jár a pénz
tenyerek dombján, suhogó ruhában,
a zöldpaprika-toronyból kinéz,
s hortyog a kofa kotlóként magában:
végeladás nyomában buja gaz,
gerjedelem csalánja, s nyit a bodza,
ha megejtik a boszorkányokat,
árnyékával mocskuk bearanyozza.
A vattacukor pálcán bodorul,
tündököl, mint a ma született bárány,
a roncskatona fillérre borul,
légnyomás görcse rángatózik állán:
a koldusból majd gazdag trágya lesz,
báránynak fű, ki legelésző felhő,
le-föl sandítva törli a gyerek
eltaknyult cukrát, s hányszor, mire felnő?
Bordó kolbászok fürtje fűbe lóg,
borsátor mellett részegek komáznak,
nyakukon fényes ökörlánc-kígyók
csörgéséhez pohárral pikuláznak:
itt csak váltanak, nem adnak haza,
fogadnak döntő idióta meccsre,
s kiáll az öregfiúk csapata,
hányszor tizenegyen, tizenegyesre?
Bajszukon sörhab, nyári hópehely,
szellő suhint, a semmiségbe fújja,
a hajfürt homloklépcsőn térdepel,
a fejet verőér koszorúzza:
vásározunk, s még el sem képzelik,
rajtuk lépek, ha velük dáridózom,
vettem tőlük, vagy eladtam nekik,
vagy csak közöttük kódorogtam otthon?

1957, 1992

[ Digitális Irodalmi Akadémia ]